Szart csakis olcsón – Sony A7
Mivel többen kértétek, hogy legyen több kamerás poszt ma, ezért egy használtteszttel egybekötött ajánló következik.
A Nikonos poszt után a szó legszorosabb értelmében elárasztotta a szerkesztőségi levelezőládánkat az az egy levél, amiből nem lehetett nem kiérezni, hogy szeretnétek többet tudni a jelenleg elérhető legolcsóbb tükör nélküli full frame fényképezőgépről, a Sony A7-ről. Nos itt az ideje az olvasói igények teljes kiszolgálásának – megosztanám veletek a tapasztalataimat.
Hagyományosan baromi sokat nyűglődök, mire megtalálom azt, amit igazán keresek. A folyamatban többnyire annyi szart vásárolok össze, ami nem fér el a lakásban, ezért az úgy néz ki, mint egy lomtár. Hasonlóképpen történt ez a fényképezőgépekkel is, amiket gyűjtök és használok is. Azaz használtam, nagyjából addig, amíg meg nem vettem a Sonyt.
A filmes fotózás nagyon sok mindenre megtanított és továbbra is nagyon szeretem. Tulajdonképpen halmokban állnak otthon a filmes gépek, Olympustól a Canonon keresztül a Minoltáig. Párat már elajándékoztam, megint pár javításra vár isten tudja, hogy hol, de lényegében mindig találok kifogást, hogy miért is kellene filmes géppel fotóznom. Sokszor persze elfelejtem, hogy mit tekertem beléjük, ezért ott rohadnak jó ideig félig ellőtt tekercsekkel. Ami közös bennük, hogy nagyon sok üveg van hozzájuk, amiket kimondottan szeretek és nem nagyon lehet rápasszítani DSLR gépekre, mert a szenzor síkjának a távolsága nem engedi meg.
Ezért is vettem a Sonyt, tulajdonképpen gombokért. Akkor 219 000 Ft volt visszatérítéssel, most az amazonon lehet találni jó állapotban lévőt kétszázezer alatt, de talán még ennél is kevesebbért időnként. Mivel kissé luxus, hogy ahhoz a kevés időhöz, amit fotózással tölthetek elhordok magammal harminc kamerát, ezért indokoltabbnak láttam, hogy egy vázon tudjam használni az összeset és erre jelen pillanatban csak a Sony képes. Azért, mert gyakorlatilag bármilyen lencse adaptálható rá, filléres kínai adapterekkel. Ezek az adapterek egyszerű fémgyűrűk, amik beállítják a lencsét a megfelelő távolságra, hogy az objektív a szenzorra tudja vetíteni a képet.
Nem vettem hozzá natív üvegeket. Egész egyszerűen azért, mert iszonyatosan drágák, az általam vágyott modellek 800 és 1400 euróba kerülnek, ami finomanszólva is túlmutatnak az épelméjű kereteken. Viszont addig is használhattam a filmes lencséimet, amik közül az 50mm f1.4-es Canon FD lencsém gyakorlatilag ráragasztva maradt és nagyon ritkán szedem le.
Pár szóban összefoglalva a tapasztalatokat
- Nem kell semmiféle speedbooster, vagy bármilyen lencsetag a lencsék adaptálásához, mégis a teljes vetített képet látod viszont a szenzoron, ezzel gyakorlatilag a filmes élményt kapod
- Elképesztően olcsók a filmes lencsék: az általam gyakran használt 35-105mm-es Canon FD körülbelül 20-30 ezer forintért megkapható, míg a Sony natív 24-105mm körülbelül hatszázezer forint.
- Bár az akkumulátoridő kriminális, tölthető USB-ről és bőven elegendő hobbifotózásra. Táborozáshoz azért vigyünk magunkkal bőséggel powerbanket, meg akkut, mert valami iszonyatosan, tetves lassan töltődik.
- A vázon a bajonett általában kilazul, rosszabb esetben kiszakad. Nem érdemes nagy és nehéz lencséket rátenni, vagy ha igen, ne a váznál fogva lóbáljuk, mert rábaszunk. Az enyémmel egyelőre nincs panasz.
- Széles objektívek helyett újabban általában több képből álló kompozíciót lövök és összeszerkesztem panorámába, ezzel is spóroltam picit
- A Canonomat kényszerből használom, mert van pár lencsém, amit nem tudok vagy nem akarok Sonyból beszerezni (főleg a teleobjektívek hiányoznak).
- Eszméletlen, de tényleg elképesztő a szenzor dinamikatartománya a konkurenciához képest: simán bele lehet fotózni a napba és utólag kijavítani, még ha nem is tökéletes az eredmény
- Tényleg elképesztően rossz az autofokusz, de mivel csak manuálisan használom, ezért így egyáltalán nem érdekel.
- Mindenféle ergonómiai izé, amit állítanak róla többnyire sületlenség. Ha napi ötszáz fotót készítő profi vagy, akkor valószínűleg számít, de nagyjából semmit nem lehet érezni belőle a mindennapokban, ha a macskáról készíted a képeket. Semmit sem számít, hogy az elsütőgomb egy picit rossz helyen van a másodgenerációshoz képest.
- Megvagyok a lencsestablizálás nélkül. Így is annyira szokatlanul jó, hogy akár sokkal magasabb ISO-n fotózhatok, hogy még este vagy beltérben is használható képeket tudok csinálni kézben tartva gyors lencsékkel.
- Iszonyatosan nagy segítség a focus peeking, ami pirossal jelzi, ha valami fókuszba került. De nagyon melós megtanulni kézzel fókuszálni, nem lehet eléggé felkészülni rá lélekben.
Röviden összefoglalva, nem tudnék most kétszázezer alatt jobb full frame kamerát ajánlani. Nem nagyon tudnék olcsóbb full frame kamerát ajánlani. És a szaporodó third-party lencsék egyre jobb alternatívák: a Rokinon új szériája autofókuszt is kínál, viszonylag hozzáférhető áron. A Fuji X-E1 gyakorlatilag a polcon porosodik, név cím a szerkesztőségben, ha kell valakinek.
És bár hatalmas várakozások előzik meg a Nikon és a Canon tükör nélküli full frame kameráját, nyugodtan elfelejthetjük, hogy bármelyik kétszázezer forint környékén hozzáférhető lesz a közeljövőben, pedig igazi alternatívát csak ez a két gyártó tudna felmutatni.
