Tepertő házilag? Nem lehetetlen.

Nagyszüleink bölcsessége elkísér életünk során és ha már eleink is úgy készültek a hosszú, sötét telekre, hogy elrakott zsírosbödönökkel pakolták tele a kamrát, akkor feléledhet bennünk is a kósza vágy a közelgő szürke nappalok és végtelen esték valamivel kedélyesebb elköltésére.

Mert hiszen mi is lehetne szívmelengetőbb, mint télidőn a szívcsakráink megnyitása egy kisütött, házilag kézművelt zsíron indított szívpörköltnél?

Amikor az ember ezidőtájt a diszkont élelmiszerláncok hűtőpultjai környékén kolbászol, óhatatlanul belebotlik váratlanul felbukkanó szezonális csemegékbe, amiket a disznót csak rajzfilmen látott nagyvárosi populáció mereven elutasít vagy egyszerűen nem ismer fel, nem értékel. Ezek egyike a kockázott sertésháj, amitől már ránézésre is több napos epegörcsöt kaphatnak a szójaszalonnára szocializált széplelkűek. Márpedig szalonna a tejbegríz kivételével jóformán mindenbe kell, elég ha csak végigolvassuk a húskészítmények összetételét, a pácsó-bőrke tandem mellett szinte mindig megtaláljuk az ipari szalonnát is a legmegbízhatóbb hozzávalók között, tehát akkor is fogyasztjuk, amikor éppen nem tudunk róla vagy nem akarunk tudni a létezéséről.

Az Űrkamionosok című filmeposz óta bizonyára mindenki számára közismert, hogy a disznó a tartási körülmények optimalizálása következtében kockakoca formában szállítódik, aki esetleg lemaradt volna erről a fontos részletről, okvetlen pótolja, az alábbi dokumentum erejű részlet megtekintésével.

A közértből frissen bezsákmányolva íme a bizonyíték:

A nagyjából 2-4 centisre kockázott tétel ebben a kiszerelésben másfél kiló, mennyiségét tekintve egy kétfős kisháztartás konyhájának őszi-téli zsírigényét bőven kiszolgálja.

Lássunk is tehát neki a műveleteknek és mindvégig tartsuk észben, hogy a jó zsír egyik legfontosabb mellékterméke a tepertő, tehát nem szabad hebehurgyáskodni a zsírszüretnél, törődjünk az apróbb részletekkel is megfelelő mértékben.

A tepertő ugyanis jó.

Akinek csak a mostanság leginkább műanyag poharakban kapható egérszagú, avas tepertővel van testközeli élménye, netán az abból leszármaztatott, mustárral feljavított, agyonsózott tepertőkrémek tették keserűvé a menzás emlékeit, azoknak feltehetően újdonság lesz, hogy nem csak a szemfogak kitörésével fenyegető, betonkeménységű, zsírban cserzett szárított bőr létezik tepertő formájában, hanem az az aranyszínű, omlós, szájban olvadó orgia, ami megérdemelné, hogy akár étcsokoládéba forgatva bon-bonként árusítsák.

Ehhez azonban türelem kell és egy minimális odafigyelés a háztartási biztonsági szabályok betartására.

Ahhoz, hogy a kellő végeredményt elérjük, érdemes tudni, hogy a zsírszalonna akármennyire is zsíros, kell alá egy kevés víz, hogy ne szenesítsük oda az edényünk tartalmát. Ha már itt tartunk, érdemes ezúttal is a korábbi gasztro témájú posztokban is emlegetett tapadásmentes bevonatú wokot használni, csalódás nem érhet. És egyúttal nem árt ha van egy olyan tűzhelyünk, aminek a kezelésével elboldogulunk, a legjobb ilyenkor is egy indukciós platni, az azzal végzett műveletek kellően kiszámíthatók.

Tehát első lépés közepes lángon, vagy az indukciós lapon 120 fokon elindítani a másfél kiló alapanyagot nagyjából fél-egy deciliter vizet aláöntve.

Amikor a víz felforrt, aki szereti az omlósabb verziót, 100 fokon párolhatja egy ideig, amíg kellő mennyiségű zsírt nem ereszt. Fontos részlet, hogy a forró zsír melegebb a víz forráspontjánál, ezért ha az égési sérüléseket el akarjuk kerülni, soha – ismételjük magunkban: soha – ne melegítsük 100 fok fölé az olajat vagy zsírt ha víz kerülhet bele, mert a gőzrobbanás csúnya munkát tud végezni a bőrünkön.

Ezután kapcsoljuk át 400 wattra és hagyhatjuk is dolgozni a zsírt, elpárologni a vizet.

Ismételjük meg az előbbi szabály szerinti eljárást: ha gyanúsan forrni látszik és sisteregve buborékozik a zsír, akkor vegyük vissza a teljesítményt (vagy a lángot), ne legyen baleset.

Amikor kezdenek szépen feljönni a zsírtól megfosztott kötőszövetdarabok a felszínre, akkor már tudhatjuk, hogy közel a cél és jó úton járunk.

Így végül nem marad más dolgunk, mint szűrőbe szedni és lecsöpögtetni a kapott jutalomfalatokat.

A jól végzett munka örömére belakmározhatunk fehér kenyérrel és lilahagymával, egyúttal biztosítva a szociális distanciáláshoz szükséges védőtávolság betartását ha valamilyen érthetetlen oknál fogva emberek közé kellene mennünk.

A kisült zsiradékot félrerakva másnap reggelre szépen kidermed és ki-ki ízlés szerint elcsomagolhatja a felhasználás későbbi céljai szerint különböző méretű edényekbe, vagy akár fűszerekkel, fokhagymával ízesítve elajándékozhatja közvetlen ismerőseinek, mert a zsír szava olyan mint a barátság: örök és összeköt.

A képek a megszokottan alacsony minőségben, egy sötét konyhában egy krumplival készültek.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!