This is war!

A poloskák mindenhova be akarnak jutni. A megoldás a teafaolaj.

Nem reprezentatív mintavételem szerint a kis gecik utálják a teafaolaj illatát, racionális énem szerint azért, mert csak kicsit gonoszak, és tudják, hogy ha ennyi pénzt elbasztál a távoltartásukra, akkor ideje legalább egy kicsit undorodniuk. A másik lehetőség az, hogy a poloskák beszálltak a teafaolaj-bizniszbe, és ezért tesznek úgy, mintha nem tetszene nekik a szaga.

Mostanában úgy adják el a poloskainváziót, mintha ez valami nagy újdonság lenne, pedig pár éve már bőven tart, a címeres poloska meg már gyerekkoromban is összepisálta a málnát, hogy rogyna rá az ég, az utóbbi időkben viszont tényleg több ilyen dög ostromolja az embert. Az oka az, hogy ezek a kis gecik sem akarnak megfagyni, és még istenes, amikor tízfilléres nagyságú zöld vagy barna dögök akarnak bejutni, de van egy ocsmány kis rokonuk is, a platánpoloska, annak van egy olyan szuperképessége, hogy kicsi, de legalább olyan kurva büdös, mint a nagyok. Kedvenc elfoglaltsága belepisálni az italodba, ezt onnan tudom, hogy amikor egy platános park mellett laktam, és kiültem az erkélyre egy kólával vagy egy sörrel, mindenképpen megtalált egy-egy ilyen jószág, szerintem ha van reinkarnáció, ezek feltétlen pincérek voltak előző életükben, és így kompenzálnak.

Vigasztalja viszont az embert az, hogy előbb-utóbb mind megfagynak a picsába, addig meg érdemes vizes, teafaolajos oldatot fújni minden létező bejáratra, hátha – úgy tűnik, hogy ezt tényleg nem szeretik, a valódi teszt viszont az lesz, amikor lefújunk egy kelletlen pincért is a lével, ha ő is menekül, legalább két dolog derül ki a kísérletből, egyrészt az, hogy létezik lélekvándorlás, másfelől pedig az, hogy a poloskák ellen tényleg létezik valami ellenszer.