Vietnami papucsban a Balaton körül: a fenyvesi kisvasút és Csisztapuszta

A Balatonfenyvestől délre eső vidék valamikor a Balaton egyik nagy öble volt.  Évszázadok alatt feltöltődött, de megmaradt mocsaras, lápos ártérnek, ezért is hívták Nagybereknek ezt a területet. Sokáig időről-időre összefüggő vízfelület borította itt a tájat: az átjárhatatlan nádasok, kisebb kiemelkedő szigetek búvóhelyet nyújtottak a helyieknek, ha a török vagy egyéb üldözők elől kellett menekülni.

A 19. század (folyó)szabályozási láza ezt a területet sem kímélte, az 1860-as években elkezdődött az évtizedekig tartó lecsapolás, csatornázás, de gazdasági művelésre továbbra sem vált alkalmassá a berek. Az itteni vízi világot azért jól tönkrebaszták, de ne bánkódjatok, még lehet látni belőle egy incifinc darabot.

Leginkább a Fehérvízi láp őrzi a Nagyberek eredeti képét, amit 1977-ben nyilvánítottak védetté (kb. Balatonfenyves-Somogyszentpál-Táska községek határolják), de ma is szabadon látogatható két szigorúan védett lápfoltot kivéve. Van itt tőzegpáfrány, lápi csalán, zsombékok, pókbangó (igen, ez egy növény) és kosborok (egyéb borok is vannak, akit ez hoz lázba: Táska és Buzsák közt van pincesor), gazdag madárvilág, őzek, szarvasok és ki tudja még milyen repülő, mászó és araszoló csodalények. Egyszóval minden, mi szem-szájnak ingere.

Na, ez az a hely, ahol nem voltam.

Hogy akkor mit kerestünk Fenyvesen? Hát elmentünk kisvasútazni! A kisvasút Fenyvesről Somogyszentpálra tart, tehát a Nagyberek egy részén átvág ugyan, de a természetvédelmi területet nem érinti. Ezt a kb. 14 kilométert 40 perc alatt teszi meg Imremajor, Pálmajor és Somogyszentpál Felső érintésével. A közbülső állomásokon csak akkor áll meg, ha szóltok a kalauz bácsinak. Somogyszentpálon pont addig tartózkodik, míg a kis dízelmozdony (egy Mk48-as) a szerelvény elejére cígöli magát.

A balatonfenyvesi keskeny nyomtávú gazdasági vasutat már a két világháború között kitalálták, de akkor csak Imremajorig vezetett. Az 1950-es években aztán rendesen kiépítették: tőzeget és mésziszapot bányásztak a területen, ezeket és mindenféle terményeket szállítottak Fenyvesre. Az 1970-es évekig nagy volt itt az áruforgalom, az 1980-as évektől viszont a turistaforgalom nőtt meg.

A közelben ugyanis olajat kerestek, helyette 42 fokos záptojásszagú melegvizet találtak. Erre alapozták a termálfürdőt Csisztapusztán, amit kezdetben csak a helyiek használtak és nem is volt igazi fürdő. Később szépen kiépült, sokan felfedezték, pláne, hogy a kisvasútnak erre is volt egy leágazása Fenyvesről, nem csak Somogyszentpál felé. Jelenleg ez a szakasz nem üzemel (de már 2016-ban is cikkeztek a visszaállításáról), így aki Csisztára tart, másfelé kell vennie az irányt, de erről majd később.

A kisvasútról még annyit, hogy a fenyvesi vasútállomás melletti kis épület elől indul, csak oda kb. 300 Ft és nyáron kizárólag kisgyerekes szülőknek ajánlom. A gyerekeket ugyan egyáltalán nem köti le a vonatozás, mert kb. 5 perc után kezdődik a bemindenezett őrjöngés fém szemetesládafedél csapkodással, KerekMese bömböltetéssel és életveszélyes tornamutatványok végrehajtásával a zsúfolt kocsiban, de a szülőknek már úgyis mindegy.

Mindenki másnak erősen javaslom, hogy inkább tavasszal vagy ősszel vonatozzon ezen a szakaszon, ha meg szeretné őrizni elméje épségét, és nem akar felfüggesztettet kiskorúak sérelmére elkövetett különböző fokú testi sértésekért.

Összeborzolódott idegeinket a csisztai fürdőben simíthatjuk ki (bár ott is van gyerekmedence), de Csisztapusztára nem olyan könnyű eljutni. Az egyik lehetőség, hogy megkeressük a szilárd burkolatú utat Buzsák felé, ami fölös kerülő. A másik, hogy a fonyódi déli elkerülőről (ennek van tisztességes neve, de nem jegyeztem meg) a Fő utcával szemben szépen lehajtunk egy úton, ahová ki van írva, hogy fürdő 5 km (vagy valami hasonló).

Ez a kb. 1,5 autó széles, kifejezetten szar padkájú út az M7-es felett átívelő szakaszig aszfaltozott, onnantól szerény 20 km/h-t engedő makadámútként vezet árkon és bokron, míg jobbkéz felől meg nem pillantjuk Csiszta első házait, majd egy nagy parkolót, ami már a fürdőhöz tartozik. A parkolásért bizony fizetni kell, a fürdőben pedig nincs nyugdíjas kedvezmény! Ez minden, amit el tudok mondani, én ugyanis nem tettem be oda a lában, csak a családtagjaimat deportáltam.

Még annyit, hogy anyám nem volt maradéktalanul elégedett (szűk a hely, 5 medence van, amiknek egy része fedett), de felmondta a teljes étlapot árakkal együtt, így tudom, hogy a sajtos-tejfölös lángos 500 Ft, a winersnicli pedig 1100. Remélem, ez segít majd a döntésben.

Korábbi papucsos kalandokat itt és itt olvashattok.

(A nagyképen a berek, illetve ami megmaradt belőle a fonyódi hegyről fényképezve, jobboldalt picit látszik a Balaton.)