Sokkal kevesebb galaxis lehet a csillagászok számításainál
Lőjük le egyből a poént: a korábban feltételezett kétezer milliárdnál lényegesen kevesebb galaxisról szóló becslés jelent meg az Astrophysical Journal hasábjain az Amerikai Csillagászati Társaság (American Astronomical Society) 237. konferencián frissen publikált kutatás eredményeként.
Messze nem annyira egyszerű megtippelni a galaxisok számát, mint az elsőre hangzik, hiszen bárki gondolhatná, hogy ha egy halom fényes dolgot megszámolunk egy adott irányban, nincs is más dolgunk, mint egyfajta nagy léptékű homogenitást feltételezve a kapott számot megszorozni annyival, amekkora hányadát a térnek éppen akkor górcső alá vettük.
Pontosan így csinálta a Hubble űrteleszkóp, elnézett az egyik irányba a deep field detektoraival, fényességet mért, a tudomány emberei összedugták a fejüket, modelleztek, osztottak, összeadtak-kivontak, megszorozták az egészet kilenccel és hátradőltek, hogy akkor legyen kettőezer milliárd és legyen konszenzus.
A NASA tudósait azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy feladják az első próbálkozás látványos sikerei után, egyesekben ott motoszkált a kisördög, hogy túl sok volt a becslés és kevés a számítás, érdemes volna ennek azért alaposabban utánajárni.
A gyanakvás legfőbb oka maga a Hubble, mégpedig azért ahol kering a Földünk körül. Az alig néhány száz kilométeres távolságú pályája annyira közel van, hogy nem mentes a bolygónkat körülvevő fényszennyezéstől és bármennyire is szeretnék az általa megfigyelhető legsötétebb térrészre irányítani, a Naprendszer rengeteg apró szemcséje, amiket az aszteroidák állandó ütközéseiből lemorzsolódó és az üstökösök áthaladásából szétszóródott por hagyott hátra, óhatatlanul fénypontok formájában jelenik meg, ezek ráadásul befolyásolhatják az egek boltozatának látható fényességét a megfigyelt hullámhossz tartományban. Ezt a jelenséget nevezték el zodiákus fénynek.
“While the cosmic microwave background tells us about the first 450,000 years after the big bang, the cosmic optical background tells us something about the sum total of all the stars that have ever formed since then
Az optikai szenzorokkal detektálható fény, azaz a kozmikus optikai háttérsugárzás az Univerzum születése utáni 450000 évtől nyújthat információkat a galaxisok számáról, az azt megelőző időszak a csecsemőkor, amiről a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás árulkodik a mikró tartományban, ahogy a felfedezésének történetéről korábban beszámoltunk.
Történt aminek történnie kellett és a mindig kíváncsi NASA elindította a Ptúló pályáját 2015-ben és 2019-ben keresztező New Horizons szondát, hogy onnan a törpebolygón túlról vessen néhány pillantást kifelé a Naprendszer határvidékéről, ahonnan a mélyűr a Föld közelében megfigyelhetőnél tízszer sötétebb a ritkább anyagsűrűség miatt.
A most kapott eredmények arról árulkodnak, hogy az Univerzum sokkal sötétebb, mint ahogy arra bármikor számítottak és még véletlenül sem kétezer milliárd, hanem legfeljebb néhány százmilliárd galaxis lehet, legalábbis a szonda által megszámolt fényforrásokból készített újabb becslések erre utalnak.
“Take all the galaxies Hubble can see, double that number, and that’s what we see – but nothing more
Fogjuk tehát a Hubble által látott galaxisok számát, szorozzuk be kettővel és ennyi. – közölte Tod Lauer a National Science Foundation’s National Optical-Infrared Astronomy Research Laboratory képviseletében a kutatást vezető asztronómus.
A kétszeres szorzó ahhoz képest érdekes, hogy a korábbi tanulmányok még arról szóltak, hogy a Hubble nem láthatja a galaxisok 90%-át, tehát ahhoz képest a mostani becslés nem csak pontosabb, hanem közel egy nagyságrendnyivel eltérő.
Akárhogyis nézzük, a korábbiakhoz képest több mint ezermilliárd galaxis hiányzik. Ami még gombócból is sok.
A címlapképen a LORRI kamera csillagfény szóródás magnitúdó diagramja látható a rádiusz függvényében a tanulmány 19. oldaláról
