Szovjet ízlésrendőrség 1985 januárban

Egy annyira csodás koremlék került elő, hogy nem bírok magammal és meg kell osztanom a holdkomp olvasóival, hogy így vasárnap este másnak is rossz legyen és fájjon, mennyire ostobenkó volt a leköszönő szocialista diktatúra az utolsó éveiben.

1985 nagyon sok szempontból már előrevetítette a szovjet éra bukását. Az 1980-as moszkvai olimpia visszavágójaként 1984-ben Los Angeles nem fogadta szívesen a keleti blokkot, a blokk pedig összezárt és a legbénább módon nem ment oda, ahová nem hívták. Ez volt a sportdiplomácia leghülyébb korszaka, kitermelte a jókor volt rossz helyen schmittpálokat és örökre elrontotta mindazt, amit valaha az olimpiáról gondoltak az akkori felcseperedő nemzedékek tagjai keleten és nyugaton.

Amit hozott anno az olimpiai láz, az a műholdas színes tévé széles körű terjedése és a popkultúra menthetetlen begyűrűzése volt, nem is tudom azóta sem, hogy mi nem juthatott át a Nagy Szocialista Blokk korlátain, hiszen Jugoszláviából a Jugoton hanglemezek együtt érkeztek a zadari és Krk szigeti nyaralókkal, ahogy a Ritt farmer és a Casucci, hogy legyen olasz életérzés a kőkoptatott romantikában.

A sulidiszkókban dübörgött a Depeche Mode és a We are not gonna take it a Csavaros Nővérektől, ahogy B. Tóth László említette őket a poptarisznyában, aztán a magnósoknak kettőtől ötig, hogy a pause gombot időben lehessen nyomni a válogatás kazikhoz.

Idilli korszaka volt ez a popzenének, pedig a 80-as éveknél szarabb időszaka nem is lehetett volna, ahogy erről egy remek vasárnapi minisorozatban meg is emlékeztünk.

Na de mire akarok kilukadni, amikor a parádés szovjet koremlékről beszélek? Hát erre itt ni:

Honnan is lehetne kezdeni a cirill betűk kiókumlálásában kevésbé járatosoknak? Talán jobbra fenn a Sex Pistols? B-52’s, Madness? Punk mind a szovjet ítész szerint, látszik, hogy értett hozzá. Aztán lentebb Julio Iglesias fasiszta. Miért is?

És igenigenigen – Dapics Mód az bizony punk, ahogy Blondie is, Tina Turner pedig a szex miatt megengedhetetlen.

A lista 13. pontjától a vallást sértő vagy a szovjetellenes témák sorolódnak, nem csoda, hogy a Black Sabbath, Nazareth, feltűnik, de hogy a Talking Heads és Pink Floyd mitől lett rendszerellenes, az a misztikum örök homályába vész. Ahogy az ájszídíszí neofasizmusa és rasszizmusa is.

A Kened Hit homoszekszualizmusát nem tudtam megfejteni, kommentben valaki tippelje meg, hogy ők kik lehettek. (Canned Heat?)

Cserébe adok egy Yazoo-t a 32. helyről, ők is punk.

Alison Moyet és Vince Clarke ha ezt tudták volna, maradnak örökre egy tökéletes duó.

Tessék punkok rázzátok a tüskés tarajt, szóljon a dongó!

HOLDKOMP