Képzelt riport egy meg sem történt holdfesztiválról 6. nap
Kettőezerhúsz lesz az az év, amikor sokan elmondhatják magukról, hogy egyetlen fesztiválon sem jártak, pedig igény lett volna rá. A pandémia okozta, indokolt korlátozások a tömegrendezvények szervezését teljesen ellehetetlenítették, így aztán a Martensek és Crocs papucsok a tavalyi Sziget porát őrzik, szebb idők letörölhetetlen emlékezeteként.
Rendszeresen visszajáró olvasóink számára mostanra talán nem újdonság, hogy hatodik napja tart a Virtuális Fesztiválunk, ahol az ebben az évben elmaradt szabadtéri zenés rendezvények után maradt fájó űrt szeretnénk néhány esti koncertválogatással betölteni.
Azok számára, akik esetleg ismeretlenül tévednek ide vagy csak lemaradtak volna az előzményekről, rövid ízelítő a korábbi tartalomból: Mínusz egyedik napunkon Müller Péter Sziámival és társaival emlékeztünk vissza az 1994-es EuroWoodstock fesztiválra. Majd az első napon a Prodigy zenekart köszönthettük képzeletbeli Nagyszínpadunkon, a második napon a lemondott vasárnapi koncertek előadóiból válogattunk, aztán a harmadik napon elmerültünk a sötét oldalon olyan előadókkal, mint a Placebo vagy a the Cure. A negyedik napunkon gitárzenés világsztárokat vonultattunk fel, zárásként egy Kings of Leon koncertfelvétellel búcsúztattuk az elmaradt 2020-as Szigetet. Az ötödik napon különösebb műfaji kötöttségek nélkül folytattuk tovább, a képzeletbeli fellépőink között üdvözölhettük Katy Perry-t, Cristina Scabbiát, Billie Eilisht-t és Tarja Turunent, mert a sok férfi előadó túlsúlyát kompenzálandó lányos napot tartottunk.
Elérkezett tehát a hatodik nap, ilyenkor már többnyire fogytán a lendület, a helyszínen sátrazók többször kellően megáztak, az előző évben elásott töményeknek se híre se hamva, a narancsos üdítőbe fecskendővel töltött csempészvodkára pedig már senki nem is emlékszik. A lányoknak is összetéveszthetetlen fesztiválszaga lett a bőrnadrág alatt és a flip-flopos lábakról egyre nehezebb lemosni hajnalban a közel egy hét alatt rárakódott koszréteget.
De aggodalomra semmi ok, a színpadok és sátrak továbbra is várják a látogatókat, műsorunk is ennek megfelelően folytatótik. Nem is akárhogy/ Következzen az izraeli Skazi egy Infected Mushroom klasszikussal a hangulat megalapozásához:
Világ körüli kalandozásunkat folytassuk Dél-Afrikában, a Die Antwoord-tól Óbuda és Újpest nyugdíjaslelkületű nyárspolgárai kaphattak instant szívszélhűdést, amikor Tarlós Pista emberei decibelmérőkkel kommandózták körbe a kerületeket, a lekapcsolás szigorával fenyegetve a rendezvény rendezőit és résztvevőit.
Dübörögjünk tovább a White Stripes legismertebb slágerével, hiszen a Seven Nation Army minden alkalomra jó.
El is érkeztünk egy vízválasztó pillanathoz. David Bowie volt az első millió dolláros meghívott a Szigeten, ezzel felhelyezve az eseményt a világtérképre, úgyhogy jöjjön, aminek jönnie kell, ráadásul egy másik Szigetjáró híresség társaságában. Dave Grohl neve a Foo Fighters-ből lehet ismerős, pedig előtte a Nirvana dobosaként alkotott maradandót, itt pedig David Bowie vendégeként szerepel.
Ma sem maradunk teljes koncertélmény nélkül, egy 1997-es Sziget koncerttel zárjuk a napot, hogy holnap ott folytassuk, ahol ma letettük a stafétát.
Következzen a New Model Army közel egy órában, retrospektív, színes-nem-annyira-széles vásznon.
Enjoy.
