Vau tökéletes roadtripje

Megnyertem a lottót képzeljétek. Elmondom nektek, hogy mit fogok csinálni.

A kis Sturmanszkim van egyelőre a kezemen, mert a dallamos nevű Bulova 63C115 még nem érkezett meg. A Mazdám fasza autó ugyan, de a tacskó lecsúszik az anyósülésről hirtelen fékezéskor, plusz felmelegedne a fék szerpentinezés közben, azt mégsem akarhatnám. A napszemüvegeim rottyon vannak: amit nem hagytam el, azt összekarcoltam, megette az orrgumit az UV, vagy valami hasonló gyalázat történt vele.

Szóval itt vagyok a lottónyereményemmel és nem tudok elmenni stílusosan egy normálisat nyaralni.

Egyértelmű, hogy ezen változtatni kell. Egyrészt hulla fáradt vagyok a melótól, kis pihenésre van szükségem. Úgyhogy kikérek két hónap fizetetlent. Másrészt megpróbálom gyorsan megvenni azokat a dolgokat, amik kellenek a tökéletes roadtripemhez és minél előbb elindulok.

Teljesen egyértelmű a cél: leautózok Gibraltárig.

A becsomagolás

Nos, mivel nem a Mazdával megyek, hanem a vadiúj Porsche 911 Turboval, ezért spórolnom kell a hellyel. Persze magyarázattal tartozom az autóválasztást illetően: egyrészt a lottónyeremény bizonyos keretek közé szorít, másrészt sosem vágytam igazán a 911-esnél sokkal jobb autó birtoklására. A 911 kicsiny sportkocsi, jóval kisebb, mint amit az ember elképzel róla, de ennek ellenére négy ülése van. Hátul mögöttem alig arasznyi lábtér marad, de alkalmi stoppost el tudok vinni. Egyébként is csak a tacskóm jön velem, erre az útra egyedül megyek. Ehhez mérten valami ízléses színben szeretném, mondjuk grafitszínben. Tudom, hogy vehettem volna olcsóbban 718-as Caymant, de egyrészt megtehetem, hogy az “igazi” Porschét vegyem meg, másrészt meg kell a hely. Corvettet vagy Lamborghinit nem akartam: túl feltűnő és szeretném Olaszországot is útba ejteni, ahol megölnek érte. Az egyedüli szóbajöhető autó az Audi R8 lett volna, de annál egy kicsit utilitaristább és klasszikusabb a Porsche.

Három táskát viszek magammal. A Deuter Act Trail 32-esem jön velem, egyszerűen szerelmes vagyok bele, minden szempontból megfelel az igényeimnek és már nagyon sokszor járt velem nagyon sok helyen. Tökéletes túrapakk, minden elfér benne, ami akár egy hétvégére kell. Elviszem a vadiúj Hermes Steve messenger bagemet. Az jól megy a frissen varratott barna vagy szivarszínű chelsea csizmámmal. Egy Tanner Goods Nomad Dufflebe belerakodom az ingjeimet meg a fürdőgatyámat, a Kindle Paperwhiteomat, a mobilakksimat meg a szakállbalzsamomat.

Elvinném magammal az Abu Garcia Fantasista Red horgászbotomat a Stella FD 3000 orsómmal, ami a legfaszább orsó, amit valaha gyártottak, plusz bedobálnék hozzá pár műcsalit, ha pecázni van kedvem. Ezt el lehet csomagolni úgy, hogy beférjen a csomagtartóba és ne sok vizet zavarjon.

Kelleni fog egy óra, erre a célra az Omega Speedmaster First Omega In Spacet szemeltem ki. Pont jó méret és stílusos. A bőr szíjjal nem is akarok bohóckodni, újabban a barna bőr a zsánerem, tökéletes lesz. Napszemcsinek egy Persolt választanék, a Steve McQueen special editiont. Dark Havanát. Mert szeretem a filmeket, meg ez a barna szín nagyon menne az órámhoz és a zakóimhoz. Ja igen, varratnék legalább két új sportzakót.

Vinnék egy túrabakancsot is, jó eséllyel a mostanit, mert egy újjal igencsak megszopatnám magam. Ha lenne időm betörni, akkor lehet, hogy lecserélném a Lowát egy Kámban varrt Meindl Brauneck GTX lenne a túrabakancsom. B-s talpú, mindenálló és nagyon szép. Pont elég puha túrázáshoz, de van egy kis pereme is, amivel meg lehet lépni nagyobb sziklákat, ezért nem jönnék zavarba, ha picit nehezebb lenne a terep.

Fényképezőgépnek egy Sony A7R III-t vennék, a sima A7 III nagyfelbontású testvérét és a Sony FE 24-105mm-es objektívvel. Egyszerűen nincs jobb és univerzálisabb most, nem akarnék bármi mással tökölni. Az állványomat elvinném még mellé és slusszpassz.

És legvégül a célba érkezést megünnepelendő vennék egy üveg Octomoret, nem tudom, hogy melyiket. Csak úgy bármelyiket.

Az utazás

Szlovénia felé indulnék el. Levezetnék Piranig, ami egy fantasztikus kis város arra, hogy eltöltsem az első éjszakát. Leszarom Velencét meg a többi szart a környéken, úgyhogy Páduában ebédelnék, a Prato della Valle környékén. Nézném, ahogy a kutyám kergeti a görkorisokat, azok meg lesajnálják. Ha nem aludnék ott, akkor estére elmenék Riva Del Gardába a tó mellé.

Másnap dél felé indulnék, de nem Bologna felé, hanem az Apuai-Alpok felé, mert az nem randa. Ha nem fáradnék el útközben, akkor elmennék a Gargano félszigetig strandolni egyet, talán Peschiciben. Nápoly felé mennék tovább, ami ugyan egy retkes szarhalom, de a part nagyon szép és jól néznek ki a hegyek is. Bari felé menni dögunalom. Rómában töltenék egy napot, de lehet, hogy kettőt.

Ahelyett, hogy baszódnék a visszaautózással, komppal mennék Szardíniára, onnan meg Nizzába. Gyanús, hogy ez utóbbit csak Marseille érintésével lehet megtenni, ez esetben leinnám magam és bérelnék sofőrt, hogy kibírjam. Cannes és Saint Tropez nem annyira fless, úgyhogy Lyon felé mennék, aztán Párizsnak.

Párizsból elautóznék Amszterdamig. Közmondásos város, de nekem nagyon bejön. Kicsit a környéken biztosan ténferegnék, mielőtt a közmondásosan kibaszottul unalmas Bretagne felé mennék és természetesen Cognac és Bordeaux lenne az a Franciaországi rész, ahol huzamosabb időt töltenék önkívületben. A Pireneusok felé menet körbekérdeznék egy Franciaországot töviről-hegyire ismerő barátomnál, hogy mit érdemes megnézni, mert egy kis parasztromantika nagyon beleférne a hegyi szerpentinek közé.

Pamplona jó célpontnak tűnik, de ennek alaposabban utána kell járni. Barcelona persze fix úticél, azt kár kihagyni. Meglehetősen fasza hely és nagyon jó a kaja. Mardidba mennék, ami mindenki szerint megejtően undorító, hogy aztán Andalúzia felé vegyem az irányt. A LisszabonCordobaCartagena kört nem tudom, hogy milyen sorrendben ejteném meg, de az biztos, hogy a vége Gibraltár lenne.

Ott megbontanám a parton az Octomoret, megfuttatnám a kutyát és feladnám az autót csomagnak. Lehet, hogy Budapestre, de az is lehet, hogy Panamába.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: